Vipassana elvonulás Salgótarjánba

“Mindannyian rabok vagyunk, életfogytig tartó rabságban élünk saját tudatunk által bebörtönözve. Mind a szabadulást keressük a harag, a félelem és a vágyak fogságából.”

2013. július 19. napjától 30. napjáig egy Vipassana elvonuláson vettem részt Salgótarjánban, hogy megtanuljam ezt a technikát.

Néhány éve olvastam William Hart Az élet művészete – Vipasszaná meditáció S. N. Goenka tanítása alapján című könyvet.

Akkor elhatároztam, hogy egyszer, amikor komoly indíttatást érzek, elmegyek erre a tanfolyamra. Utána néztem, és örömmel nyugtáztam, hogy Magyarországon is szerveznek tanfolyamot.  A helyszín Salgótarjánban a gyerektábor.  Nem egész évben üzemelő centrum, mint pl. Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, de mégiscsak van és ez a lényeg.

Azért vártam az igazi elhatározásra, mert olvasva a könyvet, arra jutottam, hogy ez egy komoly dolog, de használni csak akkor tudom, ha dolgozom is vele. Csak elmenni és hazajönni, kipróbálni, kíváncsiskodni, ennek nem sok értelmét láttam. Mégiscsak 10 nap csend, napi 10 óra meditáció, nem lehet egyszerű végigcsinálni. Ezért kellett az indíttatás.

A www.dhamma.hu oldalon el lehet olvasni minden praktikus információt a tanfolyamról, illetve az elvonulásról. Ezeket nem részletezem. Kelés hajnal 4 órakor, reggeli, ebéd vacsora és napi 10 óra meditáció. 9 napon keresztül tartani kell a nemes csendet, amit azt jelenti, hogy nem beszélünk senkivel, még szemkontaktus sincs. Ebből is lehet következtetni, hogy nem lehet egyszerű napi 10 órát meditálni és csendben lenni.

Elkezdtem kutatni blogok, személyes beszámolók után. Nem túl sokat találtam, de azoknak hasznát vettem. Ezért határoztam el, hogy ha hazajövök, én is készítek egy beszámolót, hátha valaki később ugyanúgy keres, ahogy én, és neki is hasznára válik.

Két magyar nyelvű filmet tudok ajánlani, érdemes megnézni:

Vipassana, ünnepeld az életed – ülök és meditálok, szabadulok a börtönben

Vipassana: Átalakulásunk a meditáció segítségével – Száday Rezső, Józsa Eszter és és Jakab István

Szóval elhatároztam, hogy elmegyek.  Április 1. napján lehetett jelentkezni. A második filmből tudom, hogy időben kell jelentkezni, mert hamar várólistára kerülhetek a túljelentkezés miatt. Ezért nem is késlekedtem.

 

 

   

Az utazás simán ment, egyszerű odajutni, a salgótarjáni emberek nagyon segítőkészek voltak odafelé és visszafelé is. Csak kérdezni kell őket, de még időnként azt sem. Biztos megszokták már, hogy jönnek a városukba időnként “bizonyos emberek”.

Az elvonuláson kb. 50 férfi és 50 nő vett részt, férfiak és nők elkülönítve, csak a meditációs terem volt közös, de ott is elkülönítve voltunk.

A nemes csend kifejezetten jól jött, másként nem is lehetne dolgozni. A hajnali keléstől is tartottam, de az is simán ment. Megjegyzem nem mindenkinek. Én nagyon motivált voltam. A tapasztalatok egyéniek, ezek az én megéléseim voltak. Nem fogom túlzottan részletezni, mert a nemes csend azt is szolgálja, hogy ne szorongjunk amiatt, hogy a másik hol tart, mit tapasztal és ahhoz képest mit tapasztalok én. Mindig vannak, akik misztikus élményeket élnek át, és vannak, akik nem. Nekem nem volt semmi misztikus élményem. Információnak éppen elég volt az esti tanítás, és lehetőség volt kérdezni a tanítóktól is. Semmi értelme nem lett volna, megbeszéljük egymással a tapasztalatokat. Sőt inkább ártalmas lett volna, legalábbis szerintem.  Úgy gondolom a misztikus élményeknek sincs jelentősége. Azzal érdemes dolgozni, amink van.

A technika valóban mentes minden vallástól, bárki alkalmazhatja. Nincs semmi misztikus benne és az elvonuláson sem volt helye a misztikumnak. A tanfolyam adomány alapú, ez is valóban így volt. Azonban úgy gondolom, hogy otthon is eszünk és fogyasztunk, tehát valamennyit mindenkinek illik fizetni vagy legalábbis illene. Már csak azért is, hogy más is részt vehessen ilyen tanfolyamon. Az önköltségi ára egyébként messze alatta van más tanfolyamoknak, amik még rövidebbek is.

Én azt kaptam ott, amire számítottam. A kaja vega volt, attól tartottam, de az is finom volt, sose maradtam éhes és teljesen rendben volt (azért az ebédnél nem ár igyekezni), hogy 11 órakor ebéd és 17 órakor vacsora, ami csak gyümölcs volt. Rendkívül jót tett a szervezetemnek ez az étrend, utána még otthon tartottam egy ideig.

Napi 10 óra meditáció nem egyszerű mutatvány, az ember eleinte csak a légzésére figyel. Korábban sose értettem a meditációkban azt, hogy figyeljem az orrom hegyén áramló levegőt. Pár percig vagy addig sem próbáltam figyelni, megállapította, hogy ez hülyeség, nem érzek semmit. Na de napi 10 órán át a légzést figyelni, na az már valami. Most annyit érzek, hogy bal vagy jobb orrlyukamon áramlik-e a levegő vagy esetleg mindkettőn. A befelé áramló levegő lehet kicsit hűvösebb, mint a kifelé áramló. Kb. ennyi.

A tanfolyam szerintem rendkívül jól felépített. Ezzel nem mindenki ért egyet, én igen. Több ezer tanítvány tapasztalatai alapján állt össze a 10 napos napirend. Ez nem azt jelenti, hogy a napi 10 óra tömény élvezet. Nem. Inkább szükséges és megéri.

A gondolatok jönnek-mennek, kívül csend van, de belül zaj.

 

folyt.köv.